Angelic Miracle

Már megint egy unalmas nap tért véghez. Az emberek a sötétedő utcákat járják. Kihalt már szinte minden. Az eget kémlelve sétálok a szűk. Otthonomhoz vezető utcán, amikor egy hatalmas fényt pillantok meg egyenesen lefelé zuhanni. Nem tudom mi cél vezérelt, de elkezdtem rohanni a zuhanó fény irányába. Egyenesen egy sikátorig rohantam, ahol egy földön ülő alakot pillantottam meg. Ahogy egyre közelebb tépdestem felé tollak suhantak el arcom előtt. Az alakot két hatalmas szárny rejtette el előlem. Amint észre vette jelenlétemet szárnyait szárnyait szempillantások alatt húzta vissza hátába.Rá pillantottam a fiatal lányra akin egy szakadt fehér ruha volt. Bal lapockájánál egy mély vágás díszelgett, arcán és karján több kisebb sérülés helyezkedett el. Nem tudom mi cél vezérelt, de nem törődve semmivel kaptam karjaim közé a megszeppent lányt, és meg indultam vele otthonom felé. Haza érve a kanapéra ültettem és sebei ellátására alkalmas kötszereket és fertőtlenítő szert kerestem.

-Ez most egy kicsit fájni fog-figyelmeztettem, majd hozzá érintettem bársonyos bőréhez a fertőtlenítővel át itatott vattát. Néhány felszisszenésen kívül csendben tűrte. Sebei ellátása után egy pólót adtam a kezébe, ami akárhogy is nézzük egy ruhának is megfelelt apró termete miatt.

-Te egy angyal vagy?

-Igen- válaszolta oly halkan, hogy még a temető csendjében is alig lehetett volna hallani.

-De ha angyal vagy.... akkor miért sérültél meg?

-Erről sajnálom de nem beszélhetek.

Még egy picit próbáltam faggatni, de sajnos nem sok mindent tudtam kideríteni róla. Mind össze annyit tudtam meg, hogy a neve Tifani és, hogy egy tiszta vérű angyal, ami mindössze annyit tesz, hogy sosem volt halandó ember, mint például én.

A napok egyre gyorsabban teltek és Tifani is egyre nyitottabb, és barátságosabb lett.

-Tifani, elmegyek és hozok valamit enni- kiabáltam a fürdőben ragadt lánynak. Miután válaszát meg hallottam indultam is. Út közben azon elmélkedtem, hogy még is miként mondhatnám el neki, mit is érzek iránta. Hiszen ő mégis csak egy angyal. Nyugalom Seungri, nyugalom. Csak oda mész és elmondod neki.

Haza érve rossz előérzetem támadt. A szobába rohantam, ahol a földön összetört tárgyak és szét szaggatott könyvek hevertek. Körbe néztem, és rémülten fedeztem fel, hogy sehol sincs Tifani. A nappaliból csörömpölés hallatszott, így az említett helyiségbe kezdtem rohanni. Tifanit fehér szárnyai vették körül, miközben két éj sötét szárnyú férfival harcolt. A két idegen hirtelen elkapta, és egy furcsa tárgyat emeltek a magasba, amit épp a gyönyörű angyalba készültek szúrni.

-Tifani- kiáltottam, mire az említett és a két idegen egyszerre szegezték rám tekintetüket. Tifani szemei könnyektől duzzadt volt, míg a fekete szárnyú férfiaké vörösen izzottak.

-Sajnálom Seungri- csordult ki egy könny csepp szeméből- sajnálom, hogy fájdalmat kellett okoznom azzal, hogy szerettelek.

-De hisz....

Nem tudtam be fejezni amit szerettem volna, mivel a két férfi keze által szorongatott tárgy szívéig hatolt, melynek köszönhetően egy hatalmas fény kíséretében el tűnt szemeim elől teste, majd a két gyilkos is.

5 hónappal később

a mai napig fájdalom járja át testem, és lelkem mikor kis lakásom bármely pontját látom. Ma rá vettem magam, hogy rendet rakjak szobámban amiben angyali teremtésem éldegélt heteken keresztül. Takarítás közben egy levélre bukkantam. "Sajnálom, hogy nem mondtam el mi is történt velem, de sejtem ha ezt a levelet olvasod már tudod. Egyet kérek, felejts el mindent és éld boldogan rövid emberi életed. De ne feled ha egyszer eljön az ideje, meg ígérem a mennyország kapujában foglak várni, hogy együtt léphessünk át az örök életbe."

-Seungri, te meg mit keresel itt. Neked nem kéne még itt lenned-lépett elém elbűvölő fehér ruhájában és kitárt szárnyaival Tifani.

-Azt mondtad ha el jön az ideje várni fogysz, és együtt lépjük át ezt a hatalmas kaput.

-De neked még élned kéne.

-Nem. Nélküled az egész életem csak szenvedés lenne- léptem mellé, majd szorosan magamhoz öleltem. Szemeiből az öröm és szomorúság egyszerre volt ki olvasható, de végül egymás kezét szorongatva az égi ország kapuin, ahol örök boldogságban és békében lehetünk egymáséi.