BFF, Dinstance, Love

                                                                 











                                                                Min

 Rim

Ma is mint már két hónapja a fiúk próbáját nézem, miközben azon gondolkoztam, hogy mutathatnám be barátomat és a csapat többi tagját legjobb barátnőmnek és lakótársamnak Min-nek. Eddig akárhányszor szerettem volna, mindig volt valami programja.
-Kicsim- legyezett arcom előtt MyungSoo mosolyogva- itt vagy?

-Persze, már végeztetek is?

-Már vagy tíz perce- nevette el magát.

-Micsoda? Az lehetetlen.

-Csak nem elmélyültél a gondolataidban- lépett barátom mellé DongWoo.

-Nem- öltöttem rá nyelvem, majd egy egyszerű mozdulattal felkeltem kényelmesnek nem nevezhető helyemről. A fiúkkal elmentünk egy közeli gyors étterembe, mivel elmondásuk szerint már a szemük kopog az éhségtől. Ételemet piszkálgatva kezdtem megint belemélyedni gondolataimba, ám mielőtt ez megtörténhetett volna barátom vissza húzott az élők világába.

-Két nap múlva indulunk egy világ körüli túrára.

-Értem- sóhajtottam egy nagyot.

-De szeretnénk ha velünk jönnél, és hozhatnád Min-t is, már annyit meséltél róla és szívesen meg ismernénk, plusz a manager már meg engedte- mosolygott rám SungGyu.

-Velem szemben ülő túlságosan is hihető fejet vágó egyén beszélni komolyan? Kérdésem végére a fiúkból egyszerre szakadt fel a nevetés, majd egy bólintással jelezték, hogy igen, de nem bírnak megszólalni.

-Akkor én megyek is- nyomtam egy csókot barátom ajkaira, majd intve a többieknek kezdtem hazafelé rohanni.

-MEG JÖTTEM- kiabáltam, miután beléptem az ajtónkon. Nem jött válasz, így a konyha felé vettem az irányt. Ahogy gondoltam Min ott ült a pulton és eszegette kedvenc csokis sütijét. Kihasználva hogy nem vett észre osontam mögé, majd egy rögtönzött mozdulattal böktem oldalba amitől ő egy hatalmasat ugrott.

-Úr isten meg akarsz ölni Rim?
-Lássuk csak- gondolkoztam el- nem.

-Akkor miért csináltad- szált le a pultról és imitált duzzogást.

-Mert meg sem hallottad amikor köszöntem, de mindegy.

Ki mentünk a nappaliba és az új rajzait kezdtem el nézegetni.

-Tudod, a barátommal és a bartaival elmegyünk egy évre így a világ különböző pontjait megnézni, és abban reménykedtünk, hogy te is eljönnél velünk- kezdtem bele mondandómba, barátnőm reakcióját figyelve.

-Ahj, jó gazdag palit sikerült össze szedned, ha csak így hirtelen körbe akarjátok járni a világot, de meny csak, ne aggódj miattam.

-Ne kezd megint, miért nem akarod meg ismerni őt és a többieket?

-Csak mert utálom az elkényeztetett gazdag ficsúrokat, meg ha most elmegyek, hogy lesz belőlem mangaka?

-Kérlek- hullott le egy könnycsepp arcomon, de még mielőtt észre vehette volna le töröltem.

-Sajnálom- hajtotta le szemeit, miután én vettem a lapot. Semmi esély arra, hogy rá vegyem. Fel mentem szobámba és felhívtam MyungSoo-t. Miután felvette a telefont csak úgy folytak belőlem a szavak, és a végére észre se vettem, hogy könnyeim áztatják térdeimet. Végül nyugtató szavainak köszönhetően össze szedtem magam. Ruhás szekrényem elé lépve kezdtem össze szedni ruháimat. L kérésére csak olyan ruhákat raktam el amik ebben az évszakba hordhatóak, mert majd ott veszünk ruhákat, amikre szükségünk lesz.

-Min akkor én mentem, kérlek egyél rendes ételeket is ne csak műkaját. Itt értem a rámenre is.

Vártam egy kicsit, majd miután meggyőződtem arról, hogy nem fog válaszolni egy sóhaj kíséretében zártam be magam után az ajtót, és indultam meg a házunk előtt álló fekete kisbusz felé.

A repülőtéren kicsit ideges lettem, mivel az első hely nagyon messze van, és én még életemben nem repültem. A fiúk próbálták elterelni a gondolataimat, de végül ez SungJong-nak sikerült a legjobban, amikor elővette fülhallgatóját és fejemre tette azt.

-Nem veszi fel a telefont- dobtam az ágyra telefonom és idegesen túrtam hajamba.

-Biztos nincs telefon közelben- tette nyugtatóan vállaimra kezét.

-Fél éve sosincs telefon közelben. Hoya, ezt még te sem hiszed el. Minden az én hibám.

-Miről beszélsz?
-Már akkor furcsa volt amikor eljöttem, még csak nem is köszönt. Mi van ha baja van- lábattak könnybe szemeim.

-Nincs semmi baja, emlékszel te mondtad, hogy erős lány- ölelt meg hátulról barátom és nyugtatóan kezdte simogatni karomat.

-Gyere, inkább nézzünk körben a városban- javasolta DongWoo, majd a többieket hátra hagyva kezdett el húzni az ajtó felé.

A kijáratnál MyungSoo hangjára lettünk min a ketten figyelmesek.

-Ha csak egy hajszála is más fele áll, nem érdekel, hogy me a következménye de biztos megöllek Hyung. Ezen csak nevettünk egy jót és már száltunk is be az ott álló sárga taxiba.

New York hatalmas, és nekem sikerült pár méter gyalogos megtétel után elszakadnom társamtól. Telefonomat keresve jutott eszembe, hogy azt a szállodában hagytam az ágyon. Jobb ötlet híján be mentem egy könyves boltba, ami előtt álltam. Nem akartam elmenni, mert féltem, hogy a végén csak még jobban eltévedek és még DongWoo-nak is problémát okozok.

A könyvesbolt közepe felé vettem az irányt, ahol a mangák terültek el hatalmas sorokban. Az egyiket a kezembe vettem és kezdtem el forgatni lapjait. Nagyon ismerős volt a rajzolása, csak nem tudtam honnan. Már éppen meg akartam nézni a készítőjét, amikor hirtelen valaki a vállamra tette kezét. Ijedtemben egy nagyot ugrottam.

-Végre meg vagy- hallottam meg az ismerős hangot, mire felé fordultam.

-Honnan tudtad, hogy hol keres?

-Nem tudtam, csak végigjártam a boltokat remélve, hogy nem mentél messze.

Végre újra Koreában vagyunk. Izgatottan szálltam ki a kocsiból miután elköszöntem a fiúktól és egy csókot adtam barátomnak.

A házba belépve sötétség fogadott. A nappaliba vettem az irányt ahol fel húztam a redőnyöket. Miután világosság lett a kis helyiségben kőrbe néztem. Papírok voltak szanaszét szórva. A konyha volt a következő célom, remélve barátnőm megtalálását. A lámpát felkapcsolva, rá kellett jönnöm itt sem fogom meg találni, de a látvány itt sem volt jobb. Az egész konyha úgy nézett ki mit ahol a harmadik világháború tört volna ki, és persze ahogy gondoltam instant kajás dobozokkal volt tele az egész.

-Szóval itt vagy-léptem be szobájába, ahol csak a kis asztali lámpa világított ami előtt ült.

-Szia- hallottam meg halk hangát.

-Elfog romlani a szemed ha csak ennyi fény előtt rajzolsz- indultam meg ablaka felé, majd be engedtem az éltető napfényt a kis szobába.

-Ááááá, húzd le, húzd le-kapálózott barátnőm, addig amíg szemei meg nem szokták az erős fényt.

-Úr isten Min, te mikor jártál utoljára a házon kívül, most még az én bőrömnél is világosabb vagy, pedig tudjuk, hogy én vagyok a fehérebb.

-Az első mangám megjelenése óta nem tudom- vakarta tarkóját.

-Első manga- akkor esett le, hogy amikor eltévedtem egy ismerős rajzolású mangát láttam, gondolataimban a címén kezdtem gondolkozni- Sötétség hangjai?

-Szóval olvastad- nevetett fel.

-Öm nem, de láttam sok helyen, még New York-ban is.

-Really?

-Mmm- bólintottam- de úr isten, el is felejtettem, most ha tetszik ha nem bemutatlak a fiúknak, már nagyon kíváncsiak rád- kacsintottam.

-Ugye nem fogsz sírni ha ez nem sikerül?

-Kérlek, eddig ha barátom volt mindig azt vártad mikor mutatom be, hogy te jól megfenyegethesd.

-Na jó legyen, de nincs egy göncöm se- vágta rá.

-Az nem baj, hoztam egy csomó dögös rucit- kacsintottam rá- de téged is rendbe kéne hozni.

-Ezt hogy érted?

-Kezdhetnénk a hajaddal például. Most őszintén mikor jártál utoljára fodrásznál, a lenövésed bha..borzalmas. Na meg a körmeid, te rágod őket, és a karikák szemeid alatt?

-Mangaka lettem mit vársz- nevette el magát.

-Ez nem mentség- fogtam meg kezét és a fürdő felé kezdtem el ráncigálni. A kád szélére ültettem és elővettem drága jó barátomat az ollót. Régen is sokat vágtuk egymás haját, így biztos kezek alatt tudhatta magát barátnőm. Miután megfelelő formára vágtam haját, a festék után kezdtem kutatni, amit szerencsére ott találtam, ahol egy éve hagytam. Kicsit bizarr.

Hajából kimosva a festéket egy törölközőt tekertem fejér, majd egy hidratáló maszkot kentem arcára. Amíg a maszk száradt körmeivel kezdtem babrálni. Végül csak meg reszeltem őket és egy halvány rózsaszín lakkot kentem rá. Haját beszárítottam és az egyik külföldről hozott ruhát bele nyomtam a kezébe.

-Remélem sminkelni még nem felejtettél el- nevettem barátnőmre.

-Nem még nem- nevetett ő is.

-Remek akkor gyorsan én is át öltözöm és mehetünk is.

Az autóból kiszállva kezdtem el húzni barátnőmet a kis kávézó felé, ahol a többiek már türelmetlenül vártak minket. Rövid keresés után meg is találtam őket egy eldugott kis résznél. Barátnőm kezét elengedve futottam oda és karoltam át nekem háttal ülő barátomat.

-Sziasztok- mosolyogtam rájuk, míg barátom arcára nyomtam egy puszit.

-Szia- köszöntek vissza egyszerre, majd barátom viszonozta puszimat, és megölelt.

-Megint programja volt a barátnődnek- kérdezte WooHyun.

-Miről beszélsz- lepődtem meg.

-Hát úgy tűnik megint nem sikerült elhoznod magaddal- magyarázott tovább Hoya.

-De, itt van mö..- néztem hátra, és hagytam félbe mondatomat- csak egy pillanat- villantottam feléjük ezer wattos mosolyomat, majd megfordultam és az ajtó felé vettem az irányt. Az ajtót még ki se nyitottam én már kiabáltam is barátnőm nevét.

-Min! Ezt most miért csináltad?

-Csak, miért nem mondtad?

-Mit? Ha mesélni akartam róla akkor te csak elküldtél azzal, hogy most fáradt vagy.

-Jó, igazad van.

-Na akkor jössz- nyújtottam felé kezem, amit ő készségesen el is fogadott.

Miután bemutattam mindenkit Min bocsánat kérően hajolt meg, és ült le Hoya és SeongYeol közé. Kihozták a rendelt kávékat és sütiket, amiknek DongWoo-val nagyon meg örültünk, de szokásunkhoz híven megint elkezdtük gyerekes vitánkat arról melyikőnk ízlése jobb a kávék terén.

-Mondom, hogy a latte a legjobb, ugye oppa- fordultam barátom felé, aki fapofával megvonta a vállát.

-Nem mert a jegeskávé sokkal jobb.

-Aish nem is. De oppa miért nem mondasz semmit, már megint ki akar oktatni.

-Mintha hagynád magad- röhögte el magát MyungSoo mire én csak bevágtam egy durci arcot.

-Szóval veletek is ilyen- röhögte el magát Min.

-Ne is mond, már el is felejtettem miért nem szoktunk kávézóba járni ha mind a ketten itt vannak- nevette el magát Hoya is, mire rájuk szegeztem tekintetemet.

-A latte jobb, de a jegeskávé is finom- ölelt át barátom, amikor látta, hogy barátját és a mellette ülő barátnőmet méregetem.

Szerencsére Min-nek sikerült megtalálni a fiúkkal a közös hangot, így pár óra múlva tőlünk zengett az egész kávézó. Mivel már nagyon késő volt, és a buszok már nem mentek, na meg a taxink is dugóba került, a fiúk fel ajánlották, hogy aludjunk náluk.

-Rendben- ugráltam boldogan, majd barátnőm válaszát várva pillantottam felé.

-De ebben kényelmetlen lenne aludni- mutatott végig magán.

-Majd valaki ad neked egy pólót, én is MyungSoo-tól szoktam kapni.

-Igen és a múltkor a kedvenc pólómat nyilvánítottad ki a sajátodnak- öltötte rám nyelvét, mire mindenki nevetni kezdett.

-Hyung, ha ez megnyugtat Rim-nek jobban állt mint neked- nevetett még mindig SungJong.

-Köszönöm- adtam egy puszit arcára.

-De nekem akkor is kell a zöld dinós pizsim- csattant fel barátnőm.

-Akkor elviszlek- ajánlotta fel Hoya, majd ők el is mentek hozzánk.

Már egy órája vártuk Hoya-t és Min-t a dormban, de még mindig nem érkeztek meg.

-Elmegyek csinálok valami vacsit, addig sem aggódok az miatt, hogy hol vannak- szálltam ki L öléből. Épp indultam volna a konyhába, amikor az ajtó kinyílt és megpillanthattuk őket, ahogy kézen fogva lépnek be az ajtón.