Kutya sétáltatás

Írói megjegyzés: Ezt egy álom alapján írtam, remélem tetszik majd. :)

A nap perzselte bőrömet, miközben egyetlen kiskutyámat Kekszet sétáltattam a Szöuli park meseszép sétálásra alkalmas apró kövekkel kirakott utcáin, amikor ő egyet gondolva egy hatalmasat rántva rajtam kezdett el rohanni. Lépteimet szinte alig bírtam a megfelelő gyorsaságban szedni, ami miatt még az eddigi életem is leperget előttem, és már láttam a lelki szemeim előtt ahogy felkenősök egy fára, esetleg villanypóznára.

-Keksz állj meg- kiabáltam kutyusomnak, egy kis reménnyel, hogy szófogadó kiskutya ként meg fog állni. Futás közben megálltam és akkor vettem észre , mi után is fut olyan sebesen. Egy ugyanolyan törpetacskót sétáltatott egy nekem még háttal álló srác. Mire észbe kaptam Keksz már majdnem be érte a nyolc métert, ami jelezte,hogy nemsokára közelebbről is megismerhetem a talajt, ha nem állítom meg minél hamarabb.

-Keksz állj...- nem tudtam be fejezni mivel az én kis jómadaram már oda is ért a másik nála pár évvel idősebb kutyához és gazdájához. Amikor már el értem addig, hogy megpróbáljak fölállni, egy kezet éreztem meg alkaromnál, ami egyenesen segített fel állni.

-Jól vagy?

-Igen, köszönöm- hajoltam meg, majd a már lábamnál játszadozó kutyára néztem- igen Keksz jól vagyok örülök, hogy érdekel. Erre a srác csak fel nevetett, mire egy kicsit kérdőn néztem rá.

-Nagyon kis eleven- simogatta meg buksiját, majd ismét rám nézett. Bennem még az ütő is megállt egy percre amikor meg láttam ki is áll valójában előttem.

-A nevem MinSoo- hajolt meg- amúgy nem idevalósi vagy igaz?

-De, vagyis nem Magyarországról költöztem ide az egyik barátnőmmel egy éve- mosolyogtam- á de milyen illetlen vagyok engem Cintinek hívnak- hajoltam meg én is.

-Szép név.

-Köszönöm- hajoltam meg ismét.

-És voltál a koncertünkön Budapesten- kérdezte csillogó szemekkel, mire én csak egy aprót bólintottam.

-És?

-Mi és- nézem rá egyik szemöldökömet felemelve.

-Tetszett?

-Igen- mosolyogtam, majd a lábainknál játszó kutyusokra néztm- hogy hívják?

-BangJa, a tied pedig Keksz igaz?

-Aranyos neved van- simogattam meg fejét, majd újra MinSoo felé tekintettem.

A két rosszasággal elsétáltunk egy közeli padhoz, majd elengedtük őket had kergetőzzenek egy kicsit. Addig mi beszélgettünk, szerencsére sok téma volt amikről tudtunk beszélni, és nagyonsok vicces sztorit meséltünk el magunkról, aminek a felét szeríntem meg is bántuk, hogy elmeséltük.

-Meg hívhatlak egy fagyira?

-Igazából..

-Na légyszi- nézett rám kisutya szemekkel.

-Addig ugysem szálsz lerólam igaz- mosolyogtam, mire ő csak hevesen bólogati kezdett- rendben legyen.

-Remek, ezt a vállaszt vártam, és milyet szeretnél?

-Igazából mindegy csak marcipános ne legyen mert annak olyan íze van.. na mindegy szóval olyat ne- moslyogtam.

-Értem szóval akkor két macipános lesz- állt fel.

-Ya MinSoo- kiabáltam utána, mire ő elfutott a két kutya ügyelését rám hagyva.

Miután vissza ért, örömmel nyugtáztam, hogy csak viccelt és csokit meg citromot hozott.

-Köszönöm- mosolyogtam, majd bele nyaltam a fagyimba.

-Én köszönöm, hogy meg hívhattalak. Bár kíváncsi lettem volna a reakciódra, ha marcipánosat hozok- kuncogot, mire én válba ütöttem.

-Ya! Akkor most a szép arcodról csöpögne le az olvadozó fagyi- kacsintottam, majd az arcára kentem egy kevés fagyit- pont így- nevettem fel.

-Te is kérsz- nézett rám sunyin, mire én felpatantam és elkezdtem szaladni Keksz felé.

-Meeeencs meg harci kutya mencs meg-áltam mögé, mire MinSoo a földön kezdett el fetrengeni a nevetéstől. Nekem sem kellet több rögtön rá raktam a két kutyát, akik elkezdték nyalogatni őt. MinSoo össze vissza kapálózott a két kutyus alatt, mire én egy röktönzöt kedves gondolat után le vettem őket róla. Bár tettem után rögtön meg bántam, mivel a fiú abban a pillanatban felém kerekedett és csípőmre ülve kezdett el csikizni.

-Nee elég lesz- sikítottam alatt, miközben a nevetéstől már a könnyeim folytak végig arcomon.

-Nem nem elég- nevette el magát, majd arcomhoz kezdet közelíteni-ez a minimum-kacsintott, majd mire észbe kapot a két jószág már ugráltak is rajta aminek köszönhetően egész testével rám zuhant.

-Na jó mostmár tényleg megfogok halni, pedig nemrég még azt hittem, hogy egy fára felkenődve halok meg- nyöszörögtem alatta, mire nagy nehezen fel állt és kezét nyújtotta felém, hogy felsegíthessen.

-Ugy látszik ők nem szeretnék ha megbüntetnélek- vakargatta tarkóját, majd egy mosoly kíséretében vissza sétált táskámért a padhoz. Amíg vissza ért leporoltam magam, majd táskámból kivéve a pórázt raktam rá kutyusom hámjára.

-Merre mész?

-Arra- mutattam a park északi oldalán lévő kilyérata felé.

-Én is arra megyek, ha godolod haza kísérhetlek- nézett rám- persze csak ha nem gond.

-Köszönöm, az jó lenne- moslyogtam, majd együtt indultunk ki a parkból.

Amikor már az utcában voltunk MinSoo meg állt.

-Izé.. nincs kedved feljönni és meg inni egy kávét vagy teát- sütöttem le szemem.

-Nem zavarlak?

-Nem, legalább addig sem unatkozom- moslyogtam.

-Akkor egy kávét elfogadnék- nézet rám barna szemeivel. A lakás felé vettük az irányt, de MinSoo az ajtó elött meg állt.

-A barátnőddel mi a helyzet?

-Ő most nincs itthon- erőltettem mosolyt arcomra.

-Miért hol van- nézett rám kérdő pillantásokkal.

-Magyarországon. Meglátogatta a szüleit és egy hétig még nem jön, szóval addig lehet még halálra unom magam- nevettem, majd az ajtóba rakva a kulcsot nyitottam ki az ajtót és engedtem be magam elé amin ő megrázta a fejét és maga elé tolt, hogy én mennyek be előbb.

Amíg én a kávékat készítettem el MinSoo a nappaliban foglalt helyet. Amíg vártam, hogy a két kávé leföljön, egy tálkába adtam vízet a két szomjazó állatkának, majd a már kész italokkal a kezemben mentem vissza MinSoo-hoz.

Lassan fogyasztottuk meleg italainkat, miközben minden féléről beszélgettünk. Beszélgetésünket egyszer csak a néma csend váltotta fel, ezután MinSoo a kis fa asztalkára tette még félig teli bögréjét, majd az én kezemben pihenő tárgyat kivette kezeim közül és övé mellé tette. Kicsit furcsán nézhettem rá, ugyan is abban a pillanatban, hogy rá néztem tekintetét az egyik könyves polc felé vezette. Még időm sem volt megkérdeznem mit szeretne, már vissza is fordult felém.

-Most nincs aki meg akadájozza, hogy meg kapd a büntetésed- mosolygot huncutul.

-Ajjaj- nyeltem egy nagyot, majd fel ugrottam ülő heyemből. Sajnos, vagy sem nem jutottam túl messzire, mivel az első falnak neki is mentem, ő pedig elállta az egyetlen menekülési utamat is. Amikor rá emeltem tekintetem, hogy szembe nézzek vele arcát láttam közeledni enyém fele. Szemeim kétszereére nőltek eredeti méretüknek, amikor megéreztem ajkaimon az ő ajkait. Furcsa érzés vett hatalmába, és mire észbe kaptam már viszonoztam is csókját. Ajkaimtól elszakadva pirosló arcal nézett rám, míg kezei még mindig vállaimon pihentek.

-Tudom, lehet hülyeségnek fogod gondolni, vagy lehetetlennek de szeretlek- súgta fülembe- nem tudom, hogy sikerült ilyen rövöd idő alatt, de beléd szerettem.