Ultimate Bias
Bárcsak minden olyan könnyű lenne, bárcsak minden kimondott de megbánt szó feledésbe merülne, bárcsak az élet kicsit kegyesebb lenne hozzám. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem ágyamban és vártam, hogy álom jöjjön a szememre, de ez most nem ment. Életem legnagyobb hülyeségét követtem el, amikor kimondtam azokat a szavakat. Utállak vízhangzot ez a néha jelentéktelennel tűnő szó a fejemben. Ha nem mondtam volna ki most nem hagyott volna magamra és karja között ragadna magáévá az álmok világa.
Sajnálom csak ennyit szeretnék mondani neki, álltam meg a kis ajtó előtt de kezeim pár centire a csengőtől meg álltak. Haboztam, megtegyem vagy ne tegyem, végig hallgat vagy elzavar. Gondolataimmal fejemben fordultam meg és nagy levegőt vève indultam a kis lépcsőn lefelé. A kapuhoz érve hallottam meg egy ismerös hangot ami a nevemet kiabálja. Megfordulva pillantottam meg őt. Könnyes szemekkel fordultam el és léptem volna, de karjait körém fonta.
-Sajmálom- motyogtam mire lágy ajkait éreztem meg börömön majd egy nedves vonalt húzott végig szemeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése